I.7 Nyelvi esélyegyenlőség
| A válaszadók kb. negyede nem tudja, hogy az volna-e a célravezető, ha közvetítőnyelvként egy nemzeti nyelvet fogadnának el az országok, 68% gondolja azt, hogy igen, 8% pedig azt, hogy nem. Ha ez a kiválasztott nyelv a válaszadók anyanyelve volna, 74%-uknak az jelentené a legnagyobb előnyt, hogy soha nem lennének hátrányos helyzetben a nyelvtudásuk miatt. 58% szerint az, hogy tanulás és költségek nélkül mindenütt tudnának beszélni. 72% gondolja úgy, hogy a magyar államnak is származna ebből haszna:
****
“Hiába a többnyelvűség támogatására tett minden igyekezet: kétségtelen az angol egyeduralma EU-s berkekben – vélik a kritikus szemlélők. A problémafelvetés különösen a szóvivőkre vonatkozik, elvégre ők az intézmény „arcai”. Márpedig közöttük egyértelműen sokkal több az anglofon, angol anyanyelvű vagy legalábbis környezetnyelvű dolgozó. Amint arról az EurActiv.com portál beszámol, 26 EU-s szóvivőből több mint 40%-ot tesznek ki: heten közülük angolok és négyen írek. Ráadásul ez már a csökkentett létszám: eredetileg 20 anglofon került volna a 26 szóvivő közé. [...] Az IPA (International Press Association) elnöke, Lorenzo Consoli egyenesen a kulturális sokszínűséget érzi veszélyben a jelenlegi helyzet miatt. Szerinte az angol túlságosan hangsúlyos jelenléte az EU-ban nem maradhat kulturális és politikai következmények nélkül. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a nyelvi háttér 2004 óta többet nyomott a latban a szóvivők kiválasztásakor, mint akár a szakmai alkalmasság vagy a kommunikációs készségek.”
https://m.nyest.hu/hirek/tamad-az-angol-veszelyben-a-tobbnyelvuseg |
